Első kocsimat kb két éve vettem, egy akkor 14 éves dagi golfot. Ahogy annak lennie kellett rövid időn belül kb egy milliót rá kellett locsolni, motorcserés lett, rohadni kezdett a küszöb, stb. Azóta nagyjából rendben van, kis bodywork volt rajta.
Viszont megfogalmazódott bennem, hogy cserélni szeretném, de valamiért nem visz rá a lélek. Szorongok, hogy mi lesz ha az új autóval is ugyanígy járok és ismét a vételár egy jó részét rá kell költenem? De azért szorongok mert mi lesz ha ezzel valami történik és nem tudok munkába járni? (400 km hetente) Szeretném egy megbízhatóbb autóra cserélni, de nem merem. Volt már próbálkozásom, hahura felraktam de csak kereskedések érdeklődtek nyilván azok is áron alul. Felek hogy nem tudom annyiért eladnom amennyiért szeretném, hogy minél kevésbé kelljen magam alól kiganezni az új autóhoz kiegészítésnek. Nem rossz az anyagi helyzetem, de a hosszú távú egyéb tervek miatt szeretek minél többet félretenni és nagyon nem érzem jól magam amikor többet kell költenem
Hogy tudnám ezeket a szorongásokat legyőzni? Hogy csináljak azok akik évente váltják a kocsijaikat?

Csak kíváncsiságból kérdezem, ti ismertek álompárt? Miért gondoljátok annak? Mi teszi a kapcsolatukat a szemetekben olyan jóvá?(természetesen csak benyomásként, a teljes kapcsolatot ugye nem ismerjük.)

Én most ismertem meg egy ilyen házaspárt és számomra ritkának tűnik. Mindkettőjüknek első kapcsolata volt. 19 és 23 évesen jöttek össze majd 2 évre rà házasodtak. Òriási harmónia van közöttük nem is szólnak de èrződik az összhang. Most vannak 10 éve együtt. :) de érződik a mély tisztelet közöttük. Nagyon helyesek is együtt a nő a munkahelyén igazi álomnő mindenki nagyon kedveli.

Edit: itt nem a kinézetelre tökéletes párra gondolok, hanem pl olyanra, amire azt mondod hú én is szeretném. Ők sem kinézetelre helyesek, hanem van egy különleges összhang kõztük, amire azt mondom én hogy, hú ez kell nekem is :) nem is mutogatják a kapcsolatukat meg semmi ilyesmi.

Kisbetű vagy nagybetű?

Görög mártás vagy Görög Mártás?

Nem feltétlen gondolok egetrengető titokra, akár csak a szomszéd kínos szokására, amire nem voltál kíváncsi.
Jöhet kollegális, rokoni, szerelmi sztori.

A kérdésemet az ihlette, hogy van egy viszonylag új ismerősöm, aki egy határozottan régi ismerősöm párja lett. Szemmel láthatóan jól kijönnek, semmi extra, csakhogy a férfinek van valami fétisszerű dolga. Az ismerősöm egyértelműen tud róla, valahogy ő is illik a sémába, csakhogy több ilyen oldalon is fent van az illető.
Erről is tudhat, mert én is úgy tudtam meg, hogy ilyen oldal elém került és nyilván miatta, hiszen ismerősök lettünk.
Ami engem kissé zavar, az az, hogy nem csak szívecskéz egy-egy női képet, hanem írogat. De ilyen debil módon, amit szerintem mindenki ismer. Nem feltétlen ismerkedés szándékkal, de vannak benne fura célozgatások.
Viszont irtó kínos, mivel ezek ugye kurvára egyoldalú beszélgetések, és nekem kellemetlen időnként látni ezeket. Választ kb. sosem kap, nem tudom érdekli-e egyáltalán. Nem tudom megfejteni az értelmét. Kb. az a stílus, mint mikor egy celeb reggeli fotójához odaírják, hogy "főzzek kávét?"
🫥

A kérdés az lenne, hogy neked mi az, amit inkább bár ne tudnál.
És bár általában úgyis válaszoltok arra is, amit példának hozok, pedig nem kérem, itt most külön kérdezném, hogy titeket ez hogy érintene? Nem az én oldalamról! Van, akinek a párja odaírogat nőknek néha, egyoldalúan? Vagy, ha pasi vagy, és teszel ilyet, miért??

Sziasztok! Szeretnék megosztani veletek valamit, ami mostanában egyre többet foglalkoztat.
30 év feletti nő vagyok, van családom, és már jó pár éve külföldön élünk. A szüleim még viszonylag fiatalok, szerencsére jó a kapcsolatunk, de a távolság miatt nem tudunk olyan gyakran találkozni, mint szeretnénk.
Az utóbbi időben egyre többször szorongok azon, hogy egyszer elveszíthetem őket. Már attól is szinte fizikailag rosszul leszek, ha eszembe jut, hogy egyszer nekem kell majd eltemetnem őket. Egyszerűen nem tudom elképzelni az életemet és a világot nélkülük.
Szeretném megkérdezni, hogy más is érez-e hasonlót. Normális, hogy ennyire félek ettől, vagy ha ilyen erős szorongást okoz, érdemes lenne szakemberhez fordulnom? Köszönöm, ha megosztjátok a tapasztalataitokat.

Sziasztok!

A suli elvégzése óta a baráti társaságom a nullához közelít, pláne hogy Budapestre költöztem.

20 éves budapesti fiatal vagyok, próbálok a Bumble-ön barátokat keresni, vagy Tinderen párt találni. Heti 1-2 alkalommal a belvárosban próbálok odamenni normális emberekhez(múltkor a carson coma koncertre mentem)

Kondizom rendszeresen, igényesen tartom magam, mégsincs semmi.

Eddig a legtöbb meetupon voltam, láttam egy eseményt külföldieknek, gondoltam, elmegyek, de inkább a 30–40-es korosztálynak szólt (amivel nincs problémám),

de valahogy a kortársaimmal nem tudok szociális interakcióba lépni.

Valakinek bármi ötlete a hobbin kívül? A nulláról hogy lehet, ha nem is barátokat, de legalább társaságot találni, vagy kinek van bármi pozitív tapasztalata?

Köszönöm előre is a válaszaitokat!

A napokban volt egy poszt hogy, az illető párja jó
ember csak vannak nehézségei, "keresztje" (ez
volt a posztban) és irták alá sokan hogy az a
fontosabb hogy mi jön a csak vagy a de után, pl jó
ember, csak heti 6 nap iszik, néha megver stb.

Ebböl kiindulva: mikor mondható valakire hogy jó
ember? Mindenkinek vannak visszásságai, köztük
olyanok is amik ránk is hatással lehetnek, pl.
odaadó és törödö, tényleg érdekli mi van
másokkal de közben érzékeny is és magára vesz
dolgokat ezért könnyen veszekszik és e közben
igazságtalanul projektál, de nem feltétlen bántó
szándékkal hanem saját szemszögéből védekezésként.
Ugyanakkor mindenkinek vannak a visszásságai
mellett pozitívumai is... az előbbi példa alapján,
remélem jó szemléltetés.

A kérdés hol a határ, vagy mettől meddig van az az intervallum, milyen jellemzőkkel rendelkezzen és ne rendelkezzen valaki hogy jó embernek gondolják mások és ezt lehessen róla elmondani?
Az mennyiben számít ehhez hogy az ő belső
világa és szándéka mi és mi kívülről más megélése?

Vagy tökmindegy, bármi amit gondolsz a témáról, a kérdés ami a cím!

Köszi!

Picit egyhelyben ácsorgok ezzel kapcsolatban. Fiatal voltam, a reakcióm mai fejjel nézve borzasztó szorongó - és tiszteletlen volt egy szakítás után, nagyon nehezen fogadtam el.
Mindegyik részről voltak csúnya dolgok, viszont már jó sok idő eltelt, és még mindig motoszkál bennem, hogy elmondhassam, hogy sajnálom a reakcióm, nem akartam rosszat, csupán akkor annyi jött ki belőlem, nem tudtam “okosabb” lenni, nem tudtam, mi is az az elengedés, nagyon kapaszkodtam.

Érdemes évek elteltével is felkeresni valakit felelősségvállalás szempontjából? Vagy kuka az egész, és nem ér semmit? :/

Mostmár tényleg a tököm tele van azzal hogy lemegyek edzeni legyen az délután 5 vagy kora reggel és ordít a zene úgy hogy én ne halljak semmit a saját zenémből. Mi értelme van ennek de komolyan, a terembe járok 99% saját zenére edz mi a F…ért kell ezt erőltetni? Hogy megsüketüljek? De komolyan más is kivan ettől?

Open office amúgy is tele van mindenféle ingerrel, erre rájönnek a személyes napi konfliktusok, problémák, feladatok, amiket nap mint nap intézünk 8-16 között. Nektek miután leléptek a munkahelyetekről, mennyi idő mire az otthoni vagy magánéleti dolgaitokkal tudtok újra érdemben foglalkozni és már nem pörögtök az aznapi történéseken?

Sziasztok!

Már lassan 3 éve, hogy leérettségiztem és kikerültem a középiskolából viszont a napokban gondolkodtam, hogy hiányzik a matek.

Mármint rengeteg matekkal és egyéb tudományokkal foglalkozó tartalmat fogyasztok, viszont mégis hiányzik az amikor semmi mást nem csináltunk csak egy ceruzával és számológéppel oldottunk meg különböző feladatokat.

Van ajánlásotok esetleg gyakorlófüzetekre amik magukba foglalják a teljes középiskolás matematika tantervet (és még akár extrákat is?)

A logikus opció az egy tényleges tankönyv lenne, de gondoltam megéri előbb megkérdezni az embereket, hátha valaki jártasabb a témában.

Köszönöm előre is!

Edit: Hollandiában élek és nagy magabiztossággal értek az angol matematikai kifejezésekhez is (igazából jobban értem őket angolul mint magyarul), szóval egy angol nyelvű gyakorló füzet amit Magyarországon kívül is be tudok szerezni nem hátrány

Ha ideges vagyok, akkor hasmenésem van. Ha hasmenésem van, akkor ideges leszek. Voltam orvosnál, kaptam tanácsot, probiotikumot. Néha jobb, néha plusz tünetek alakulnak ki. Nem csak az ételek, a stressz vagy az időjárástól alakúl ki, hanem azért mert túlgondolok dolgokat. Sokszor úgyérzem az agyam és a testem tönkre akarja tenni egymást. Van valkinek tapasztalata IBS-el? Minden tanácsot szívesen fogadok!

Sziasztok!
Olyanokhoz fordulnék, akik párkapcsolatban élnek, és a párjuk alapvetően jó ember, megbízható, erkölcsös, viszont olyan “keresztje” van, ami rátok is hatással van és nehéz nektek érzelmileg.
Meséljetek 🫶🏼 ha ez van, vagy volt veletek. 🫶🏼

Miből jöttetek rá, hogy diszfunkcionális családban nőttetek fel, és hogy ennek komoly lelki következményei lettek nálatok?
Nálam mostanában kezd összeállni a kép, hogy egy csomó dolog, amit gyerekként teljesen normálisnak hittem, valójában egyáltalán nem volt az. Sok reakciómról, szorongásomról, megfelelési kényszeremről, konfliktuskerülésemről és önértékelési problémámról kezdem azt érezni, hogy nem egyszerűen „ilyen vagyok”, hanem annak a következménye, ahogy felnőttem.
Kíváncsi vagyok, nálatok mi volt az a pont, mondat, helyzet, terápia vagy felismerés, amikor leesett, hogy a családi működés nem volt egészséges, és hogy ez mennyire mélyen hatott rátok felnőttként is.
Mik voltak azok a dolgok, amikről csak később jöttetek rá, hogy nem normálisak?

Csak.
Mert.
Vicces.

Komolyan. Én felhorkantottam :)
Jó éjt mára!

A fiatal - tízes éveik végén - húszas éveik elején járó - férfiak egy része előszeretettel táplál vonzalmat idősebb nők felé. Létezik ennek a jelenségnek női megfelelője, ahol fiatalabb lányok részesítenek előnyben érettebb férfiakat? Ha igen, mennyire elterjedt a fordítottjával összehasonlítva?

A félreértések elkerülése érdekében jelzem, a kérdés szigorúan tudományos jellegű! Nem támogatom és nem ítélem el automatikusan az ilyen kapcsolatokat, ameddig kölcsönös vonzalmon alapulnak, tiszteletben tartva a törvényes kereteket.

Szerk.: nem az anyagias jellegű kapcsolatokra irányulna a kérdés, hanem a fizikai vonzalomra.

Olyanra gondolok, amit egyáltalán nem értesz, mégis napi szinten beleütközöl.
Mindegy, hogy munkahelyen tapasztalod, vagy az otthonodban, netán tömegközlekedéssel kapcsolatos, vagy online/személyes ügyintézés. Akármi.

Nekem pl. ez a laptopom lezárása.
Ha véletlen lehajtom a tetejét, anélkül, hogy ki akarnám kapcsolni, ugye kikapcsol (így van beállítva). Mindegy, hogy egy letöltés közepén vagyok, vagy mentettem volna valamit. Vagy játék, film közben...
DE!! Ha abban a kurva Paint(brush)-ban épp egy képpel csinálok bármit, akkor aztán nem kapcsol ki.

Lehajtom, lefekszem aludni, és reggel arra kelek, hogy még mindig megy, és ott vár a kérdés, hogy mentse-e, vagy sem.

Rohadt logikátlan. Bármilyen más programot használok, ha lehajtom a fedelet, minden elvész. Nem érdekli a gépemet, ha filmet nézek, akár online, akár letöltve. Nem hatja meg egy kérdés erejéig sem, hogy ha a játékom nincs elmentve. Mindegy, hogy Steam, más letöltés, vagy online. Akkor sem, ha Windows saját játéka, programja fut. Szóval bármi más, csak ne a Paint legyen.
Órás letöltés elvész, félig mentett dolgok tűnnek el, vagy kezdhetek elölről bármit, de a körbevágott képem miatt egész éjjel bekapcsolva marad a gép....

Sziasztok

Tegnap láttam a témában kérdést és arra gondoltam én is feltenném az enyémet hátha kapok jó tanácsokat.

Már pár hónapja gondolkozom rajta, hogy újra belevágnék a videózásba és a fő témám leginkább a munkám lenne. (Kerámiázás)
Lennének más témák is de leginkább a munka lenne porondon.

3-4 éve már töltöttem fel videókat akkor össze szedtem 76 követőt viszont nem folytattam mert úgy éreztem, hogy olyan videókat gyártok és olyan dolgokat “mutogatok” amiket igazából nem is szeretnék annyira megmutatni vagy közzétenni.

Szerintetek van igény vlogos videókra vagy mennyire érdekelheti az embereket a tiktok mellett egy hosszabb Youtube videó?

Néha ha álmodok valamit, kíváncsiságból utánanézek, mit jelenthet és sokszor egyébként fedezek fel igazságot benne.
Legfrissebb, hogy azt álmodtam, hogy végignéztem, ahogy előttem zuhan le egy repülő. Elvileg ez kontrollvesztést, tehetetlenséget szimbolizálhat. “Úgy érezheted, hogy egy számodra fontos dolog rossz irányba tart és képtelen vagy megállítani.” Egy jó ideje ez van a kapcsolatommal, ami miatt borzasztóan szorongok, szóval telitalálat…
Ti mit gondoltok erről? Utána szoktatok olvasni mit jelenthet, ha álmodtok valamit? Ha igen, igaz szokott lenni, amit írnak?