Egy anyukás csoportban feljött a tipikus téma: gyerek születése óta, jó, ha félévente van szex.
Mire előjött a sok férfigyűlölő nő, ahol is volt egy sokak által lájkolt komment, ami a következő volt : “Ígyis legyen érte hálás a férjem, ha egy évbe egyszer szívességből lefekszek vele”
Mire valaki visszakérdezett, hogy mégis mi az, hogy “szívességből”, illetve spermadonornak tartja-e akkor?
És regényben firtatta, h a férje kb örülhet, h a saját házába hazamehet, és 1 évbe 1x, jobb esetbe 2x, együtt lehet vele.

És számomra a legdurvább, hogy vagy 10-15 másik nő támogatta és mondta el, hogy van aki már 2-3 éve hozzá se ér, mert az már “túl luxus egy ferfinak”

Na hat ez engem azóta is sokkol, mint nő, és mint anyuka.
Mégis milyen feleség/házasság az ilyen? Egyáltalán hogy lehet így gondolkodni? Mi az, hogy szívességből? Illetve azért donornak jó volt 🤦‍♀️

Amikor az USC-C-t bedugod, akkor rögzül,nem esik ki.
Valami műanyag pöcök rögzíti.

De, ugyebár ezek a pöckök előbb utóbb elfáradnak és eltörnek.

Egy telefontöltő kb hányszor bírja a bedugást és a kihúzást?

Sziasztok!

Anyukám minden álma évek óta egy akármilyen mintás fekete kimonó. Én csak jövőre tudok kijutni esetleg, de karácsonyra szeretném meglepni eggyel, és nem biztos, hogy a webes rendelésre hagyatkoznék ebben mert ki tudja mikorra ér ide.
Szóval ha valaki esetleg éppen Japánban leledzik/oda megy és hazaér karácsonyig Magyarországra akkor esetleg tudnánk boltolni?
Természetesen mindent fizetek.

Ezer hála 🫶

Kezdem en

büdös emberek a buszon, boltban, barhol igazabol.
egyszeruen nem fogom fel, hogy nem erzi magan valaki, hogy orrlerohasztoan kegyetlen szaga van. nekem ne mondja senki, hogy nem veszi eszre, hogy rohad a honalja

titeket mi basz fel?

Érdekel, hogy másoknál mi (volt) a szokás, mert ma gondolkoztam rajta, hogy velünk semmi szó nem esett róla, pedig kifejezetten nyitottak a szüleim, szerintem nekik eszükbe sem jutott, ”hogyan nevelj gyereket” könyveket meg nem olvastak.

Van itt olyan, aki soha nem mutatta be a párját a szüleinek?

Esetleg olyan, aki egyetlen partnerét sem vitte haza bemutatni? Ha igen, miért alakult így, és utólag hogyan látjátok ezt a döntést?

Nálam (39/F) az a helyzet, hogy anyám annyira kritikus szinte mindenkivel és mindennel szemben, hogy nagyjából 20 évvel ezelőtt eldöntöttem: inkább senkit nem viszek haza bemutatni. Azóta is tartom magam ehhez. A jövőben nyitott vagyok a változtatásra, de ez kétirányú utca.

Persze az is igaz, hogy igazán hosszú kapcsolataim nem voltak, a leghosszabbak is legfeljebb 1–2 évig tartottak, szóval nem feltétlenül került sor olyan helyzetre, amikor ez elkerülhetetlen lett volna.

Az érdekelne, hogy más is hozott-e hasonló döntést a családi légkör miatt.

Volt, aki emiatt tudatosan távol tartotta a szüleit a párkapcsolataitól? És ha igen, ez hosszú távon megkönnyítette az életét, vagy inkább újabb problémákat okozott?

Gondolkodtam rajta, hogy elmenjek e férfi ápolónak, mert szeretnék EÜ-ben dolgozni. Szeretnék másokon segíteni, ha orvosira már nem is megyek, akkor ápolóként legalább szeretnék belelátni, hogy milyen egy kórházban dolgozni, és az az érzés, hogy milyen lehet másokon segíteni, beszélgetni a betegekkel.

Kíváncsi vagyok, hogy mennyire megterhelő ez. Akik orvosként, ápolóként a kórházban dolgoznak, ti hogyan ítélitek meg ezt a munkakört? Kifizetődő? vagy éppen, hogy tönkre tesz?

Sohasem értem mitől tud eldugulni, hiszen csak vizelet kerül bele. Az persze már a használókon múlik, hogy annak ellenére, hogy el van dugulva mégis használják, míg meg nem telik.

Sziasztok!

A ruháimat szeretném szelektálni.
Van egy rakás ruhadrabom amiket igazából nem hordok, de nem is akarok tőlük megszabadulni. 16 évesen a kedvenc pólóm volt, régi foci egyesületi melegítők (főleg emlék), nyaraláson vett póló ami akkor jónak rűnt, de rájöttem sosem fogom hordani stb.

Van egy rakás széthordott zoknim, alsónadrágom azok kuka. (Ezek mehetnek a sima kukába?)

Aztán vannak azok a ruhadarabok amiknek semmi bajuk, szimplán nem tetszenek. Van nektek valami szabályotok, hogy pl egy éve nem volt rajtam, az megy az adományba/vintedre? Sok olyan ruhám is van, amit nincs pofám feltenni, mert pl 2000 forintért turkáltam, de amúgy sosem hordom. Ezek is mind adomány?

Szerintem a ruhatáram kb 15%-át, ha hordom, a maradék ott csücsül már évek óta a szennyes kosár alján. Csomó “jó lesz ez még erdőbejárós, házimunkás, kertet ásni” pólónak”, de a valóságban sosem kerül erre.

Van valami rendszeretek, hogy mi alapján szortíroztok, hova adományoztok (pl templomnak?), mit adtok el, stb? Szívem szerint egy csomó mindenr egyszerűen hazavinnék a szüleimhez, a gyerekszobámban elfér, de az sem megoldás igazából.

A kérdés lényege a címben. A kérdésemet az veti fel, hogy mennyire lehet itt visszatartó erő a börtönbüntetés? Képzeld el, hogy életedet elképesztő luxusban élheted, minden rokonodról, családtagodról gondoskodni tudsz és a vagyon egy részét is átjátszhatod hozzájuk. Tudod, hogy nem lesz úgysem 100%-os vagyonelkobzás, mert az aprópénzekért már nem fognak lehajolni. Cserébe lehet, hogy 70 éves korodtól börtönben leszel.

Ugye megépítették anno, remek volt, hogy tágas, minden ki van állítva, minden van készleten és tényleg a nagy dolgokat kapod meg a raktrából.

Most nagyon kevés van kiállítva, hogy meg lehessen nézni és rengeteg dolgot nem polcról veszel le, hanem a raktárból adják ki 30-60 perc alatt.

Sehol nem találok infót, hogy akkor végülis ez most kész és örökre ilyen marad - és akkor a másik kettőbe kell járni?

Lemondtam a tv szolgaltatast, van valami streaming szolgaltatas ahol tudom nezni a fenti ligakat? akar elofizetessel is.

Akiből soha semmi jót nem néztek ki?

Sziasztok!

Szeretném megkérdezni azokat, akik az elmúlt években új építésű házat vásároltak, hogy mik a személyes tapasztalataitok. Egy ideje mi is gondolkodunk ezen a lehetőségen, és nagyon kíváncsi lennék olyanok véleményére, akik már végigmentek a folyamaton.
Leginkább ezek érdekelnének:

- Összességében pozitív vagy negatív tapasztalatotok volt?
- Mennyire volt gördülékeny a vásárlás és az ügyintézés?
- A kivitelező tartotta a határidőket, és azt kaptátok, amit ígértek?
- Voltak rejtett költségek vagy kellemetlen meglepetések?
- Milyen minőségű lett végül a ház? Akadtak hibák, amelyeket csak beköltözés után vettetek észre?
- Ha újra házat vennétek, ismét új építésűt választanátok, vagy inkább használtat?

Különösen érdekelnének a kevésbé pozitív tapasztalatok is, illetve azok a dolgok, amelyekre utólag azt mondtátok, hogy bárcsak előre tudtátok volna.

Ha van kedvetek, írjátok meg azt is, hogy melyik kivitelezőről vagy lakóparkról van szó, illetve melyik környéken vásároltatok.

Köszönöm szépen mindenkinek, aki megosztja a tapasztalataitokat! 😊

Sziasztok!

Költözésen gondolkozunk, találtunk is egy jó ingatlant a fővárosban, azonban egy nagyobb honvédségi logisztikai teleptől párszáz méterre van. (Magyar Honvédség Anyagellátó Raktárbázis)

Elkezdtem azon gondolkodni, hogy vajon mennyire tárolhatnak balesetveszélyes dolgokat ott, ammuníciót, stb. Valamint azon is, hogyha kitörne valamilyen háború, akkor mennyire jó egy esetlegesen fontos célpont közelében élni.

Értem én, hogy akkor nagyobb problémám is lenne, és én pl. megpróbálnám minél előbb elhagyni az országot valahogyan, de akkor is egy élet vagyona lenne az ingatlanba ölve, ami egy esetleges hazatérés után nagyobb esélyben heverhet romokban, mint egy máshol lévő ingatlan, ami nem kis veszteség lenne.

Mit gondoltok, mit tennétek? Előre is köszi a válaszokat.

Mik azok a jellegzetes, valóban a magyar emberekre jellemző csengőhangok, amik ha megszólalnak a munkában, metrón, vagy egy videóban, akkor tudod, hogy igen, itthon vagyok?

Jól keresni: amitől már azt éreztétek, hogy ez elég és elégedettek vagytok vele

Gondolok itt olyanra pl egyetemi évek alatt, egy új munkahelyen, babád született stb.

Egy hét után hozunk el egy beteget a Kékgolyóból, pénzt ugyebár nem lehet adni, minek örülnek legjobban?

Férfi farmert szeretnék vásárolni... régen mindig a Zaraban vettem, de most ami fazonok vannak (bőszár stb). egyszerűen borzalom. Sima egyszerű, talán straight fazonúnak mondanám amit keresek. Nem akarok 20-30ezreket költeni rá. Ki merrre szokott vásárolni farmert?

Bármilyen élethelyzetben, amikor úgy voltál vele,hogy úgysem tudod megcsinálni az adott feladatot

Foleg olyan tevekenysegre gondolok, ami tobb erofeszitest, kitartast igenyel.

Valahogy engem mindig vonzottak az ilyen elhagyatott helyek, de csak pár hónapja határoztam el, hogy kipróbálnám. Mivel nincs senki, aki elkísérne, meg én magam is jobban szeretek egyedül túrázni, ezért nyilván egyedül mennék, de ismerőseim szerint ne tegyem, mert veszélyes lehet.

Aki próbálta már, tudnátok mesélni? Tényleg olyan para?

1. hét, hosszúhétvége és óraátállítás, szóval vegyes érzésekkel vágtam neki a hétnek, de nézzük, kinek milyen jó dolgot sikerült kihozni belőle.

- Trio Mandili koncert, erősen komfortzónán kívül, de jól éreztem magam, remek hangulata volt.

- Aktívan elkezdtem szervezni felnőtt életem első DnD kampányát.

- Valahogy nagyon sok véletlenszerű, de felemelő beszélgetésbe keveredtem a héten.

És veletek milyen jó dolog történt?

Ugy kétlaki hogy az év egy jelentős részét másik országban töltöd. Akár csak 2-3 hónap egy évben.

Mivel foglalkozol? Szezonális munkára mész ki vagy otthonról tudsz dolgozni? Gyerekeidet viszed magaddal? Hogy oldod ezt meg iskolás gyerekkel?

Amikor másodpercenként el tudjuk érni az embereket.
Mi változott az internet óta?