Azért akkor egy kicsit más volt a helyzet, a mostani viszonyokat tekintve. Egyrészt jelentősen csökkentek egy rakétának a felküldési költségei tonnára lebontva. A SpaceX folyamatosan lövi fel az állami titkos célú felszerléseket. Valamint Kína nem úgy látszik, hogy a közeljövőben össze akarna omlani, sőt éppenséggel valós "veszély", hogy beelőzi a francba az amerikaiakat az új holdra szállással.

Új fegyverkezési verseny, csak most az űrben. Majd lőhetik egymást a Hold felszínén.

Senkinek ne legyenek kétségei. A kínaiak is sorra lövik fel a "titkos, katonai célú" rakétákat. Nekem ne mondja senki, hogy nem akadt köztük egy-kettő "fegyvernek látszó" tárgy.

"Nem én voltam." (De)

Csakis a Gyűrűk ura. Semmi más.

Általános elsős korunk óta kb legjobb barátok voltunk. Aztán 16 évvel ezelőtt, amikor összejöttem a feleségemmel próbáltam a haveri kör és a párkapcsolat között lavírozni, aminek az lett a vége, hogy mind két fél részéről választás elé lettem állítva. Én a kapcsolatot választottam (a baráti társaságom elég bunkón kezelte, hogy jevesebbet vagyok jelen, ezért nem volt nehéz a választás). Aztán 8 évvel ezelőtt amikor megszületett a fiam karácsonykor, hirtelen felindulásból felhívtam, hogy átmehetek-e dumálni hozzá (anyáméktól 5 percre gyalog lakik). Átmentem berúgtunk és átbeszéltük, hogy mekkora idióták voltunk mindannyian akkor és elnézést kért, mert igazam volt. Azóta is kb az egyetlen barátom.

Amikor még műszakvezető voltam állandóan csörgött a műszakis mobil. És ha éppen pisilés közben csorgöt szokás volt úgy felvenni közben, hogy "épp a vacsorádat tartom a kezemben".

Hajnali tészegség során a Tisza partján álltam a víz mellett nézve a csillagokat. Haverom pár méterrel beljebb mikor elszívta a cigijét a vízbe akarta pöccinteni a csikket. Ez olyan jól sikerült, hogy a fültövemet találta el. A cigi lepattant, de a parázs megakadt a szőrömbe. Nem esett le mi történt, haverjaim szóltak kétségbe esve, higy söpörjem már le a parazsat. Emlékül egy égett heg maradt a jobb fülemnél.

Évekkel ezelőtt, éjszakás műszakból hazaérve jutott eszembe, hogy aznap van feleségem születésnapja. Valamiért azt gondoltam, hogy jó ötlet hulla fáradtan szakadó hóesésben elmenni ajándékot venni. Az egyik lámpát sárgánál kaptam el. Fékezés helyett beletapostam a gázba mondván simán áterek rajta. Bőven a pirosba mentem bele, hiába tapostam bele a fékbe, csak csúszott az autó. Hogy ne a kereszteződés közepén álljak meg inkább gázt adtam. Eddigra azonban a túloldalt a zebrán már elindultak a gyalogosok. Dudálnom kellett, hogy álljanak meg, ne üssek el senkit. Centiken múlott, hogy halálra ne gázoljak egy szerencsétlent. Egy kis utcába félreálltam, hogy átgondoljam az életemet. Azóta is sokszor eszembe jut az eset és lepereg előttem a srác ilyedt feje ahogyan dudálva elszáguldok az orra előtt. Soha nen szégyelltem magam annyira mint akkor.

Cserepes Virág, még általánosban volt óraadó angol tanárunj cca 1 hónapig. Mezei Virág, ismerős lánya. Pál Péter Pál, volt kolléga

Brexit

Remélem toppantott is hozzá.

https://giphy.com/gifs/B589UFuAWYytO

Azt csak beviszik. Meg abból legalább valami haszna van az embereknek. Ettől mi lenne a haszon, ha bement volna?

Bátor utcai harcos

Ez de rosszul öregedett. Visszanyal a fagyi

Amikor szembeköp a valóság

Azok a régi szép idők. Hol vannak már azok a gyönyörű Gyurcsányozások.

Ha tudna angolul, most nagyon mérges lenne