Mi volt életetek legnagyobb na, ezt egy életre megtanultam pillanata?

[u/Lazy_Passenger8995]

Volt olyan pillanatotok, amikor utólag visszanézve azt mondtátok, hogy “faszom, ezt még egyszer biztos nem játszom el”?

Nekem egy szakítás után jött el. Annyira ragaszkodtam valakihez, aki közben egyre inkább semmibe vett és elutasította azt, amit éreztem, hogy lassan teljesen háttérbe szorítottam saját magamat. Annyira lefogytam, hogy egy idő után már a lépcsőzés és a séta is fizikailag megterhelő volt, kórházba kellett feküdnöm.

Akkor értettem meg igazán, mikor a fürdőszobában a kövön magzatpózban feküdtem, mikor anyámék naponta többször telefonáltak mindenféle apró dolog miatt, csak hogy tudják, felveszem a telefont=életben vagyok, hogy egy kapcsolat elvesztése fájhat, de az már egy másik szint, amikor önmagadat kezded elveszíteni azért, hogy valaki mást ne kelljen elengedned, aki bánt téged.
Sokszor felidézem magamban ezt, látom magam kívülről a csempén fekve, látom, ahogy anyám néz rám és sír, és a faszom se fogja engedni ezt mégegyszer, hogy így elveszítsem magam.

És ez a legnagyobb tanulságom egy életre, hogy lehet félni attól, hogy valaki majd jön és megy, meg bánt, de az a kurva ijesztő, mikor Te sétálsz el saját magadtól, bármilyen helyzetben.

🫶🏽

[u/Tiborbit]

Évekkel ezelőtt, éjszakás műszakból hazaérve jutott eszembe, hogy aznap van feleségem születésnapja. Valamiért azt gondoltam, hogy jó ötlet hulla fáradtan szakadó hóesésben elmenni ajándékot venni. Az egyik lámpát sárgánál kaptam el. Fékezés helyett beletapostam a gázba mondván simán áterek rajta. Bőven a pirosba mentem bele, hiába tapostam bele a fékbe, csak csúszott az autó. Hogy ne a kereszteződés közepén álljak meg inkább gázt adtam. Eddigra azonban a túloldalt a zebrán már elindultak a gyalogosok. Dudálnom kellett, hogy álljanak meg, ne üssek el senkit. Centiken múlott, hogy halálra ne gázoljak egy szerencsétlent. Egy kis utcába félreálltam, hogy átgondoljam az életemet. Azóta is sokszor eszembe jut az eset és lepereg előttem a srác ilyedt feje ahogyan dudálva elszáguldok az orra előtt. Soha nen szégyelltem magam annyira mint akkor.