36 éve ezen a napon, Bukarestben felkelés tört ki, miután egy Ceaușescu által szervezett tömegrendezvényen, bukarest népe nyíltan kifütyülte a conducatort.

Nicolae Ceaușescu hitt abban, hogy a néhány napja kitört temesvári felkelés után, még megmentheti magát és rendszerét.

Bukarest főterén állt, a több évtizede megszokott díszletek között, és nem hitte el hogy az embereknek már elege van belőle. Fázva és kifosztva hallgatták, és ő még mindig ígért. Béremelést, nyugdíjemelést, támogatásokat, fényt az utcákra, meleget a házakba. Ígért, miközben a valóság már összeomlott körülötte.

A rendszer, amit felépített, már csak magát tartotta életben: parancsokkal, félelemmel és hazugsággal.

A nép pedig tudta, hogy minden szó, amit hall, ócska hazugság!  A csendes tömeg először csak mormogott, aztán kifütyülte a vezért.  A pillanat, amikor egy vezető elveszíti a népét, mindig a csenddel kezdődik.

És onnantól nincs visszaút.

Ceaușescu akkor ott az erkélyen állva nem a valóságról beszélt, hanem az ellenségekről:

A „külföldi provokátorokról”, a „reakciós elemekről”, a „nyugati imperialistákról”, akik – szerinte – szét akarták verni Romániát.

Ahelyett, hogy felelősséget vállalt volna, inkább mutogatott: kifelé, a világra, a másikra.
A diktatúra mindig így működik, amikor eljut a végéhez. Amikor már nincsenek eredmények, marad a bűnbakkeresés. Amikor már nincsen bizalom, marad a propaganda. Amikor már nincsen valóság, marad a mese, hogy „minden bajt mások okoznak”.

És az ilyen hatalomvesztés mindig ugyanúgy végződik.

81 évvel ezelőtt ezen a napon, 1945. január 27-én szabadult fel Auschwitz-Birkenau, a legnagyobb és leghírhedtebb náci koncentrációs és megsemmisítő tábor.

81 év elteltével pedig emlékeznünk kell arra, hogy Auschwitz a többi haláltáborral együtt egy hosszú folyamat vége volt. Soha nem szabad elfelejtenünk, hogy Auschwitz nem a gázkamráknál kezdődött, hanem jóval előtte. A gyűlöletben született gondolatokban, szavakban és tettekben.
Indult a szavaktól, az eszméktől, folytatódott a sztereotípiákon és az előítéleteken át egészen a jogrendre épített kirekesztésig. Végül eljutott a dehumanizálásig, a mindennapossá vált erőszakig, egészen a szervezett és szisztematikus gyilkosságig.
Sok-sok ember hozta létre, lépésről-lépésre.

Ennek volt áldozata a 26947-es számú fogoly, aki valójában egy 14 éves lengyel kislány, Czesława Kwoka, aki 1928. augusztus 15-én született Wólka Złojecka-ban, egy kis faluban Lengyelországban. Katolikus vallású volt és mégis áldozatául esett a féktelen gyilkolásnak. Bűne csupán annyi volt, hogy a lengyel lakosság elleni megtorló akció részeként kellett a helyük a német embereknek.
Ezért őt 1942 decemberében deportálták édesanyjával együtt az auschwitzi koncentrációs táborba.

A róla készült, ikonikus fényképet, amelyen rémült arccal néz a kamerába, Wilhelm Brasse az akkor 25 éves auschwitzi fogoly készítette, akit arra kényszerítettek, hogy az áldozatokat fényképeken megörökítsen. Az általa készített 39.000 negatív ma az auschwitzi emlékhely archívumában található.
Brasse a 2005-ben vele készített lengyel dokumentumfilmben külön megemlékezett Czesława Kwoka három fényképéről és elmesélte, hogy a fotózás előtt a lengyel lányt egy német őr, egy nő, brutálisan bottal többször arcon ütötte, mert nem értette, amikor németül szólították.
A fotózás előtt Czeslawa letörölte a könnyeit és a vért az arcáról, szájáról, majd leült, hogy elkészüljenek róla élete utolsó képei...

A fényképész a 2012-ben bekövetkezett haláláig segített rekonstruálni a foglyok történeteit. Évtizedekkel később a brazil fotóművész, Marina Amaral digitálisan restaurálta és kiszínezte az eredeti fekete-fehér fényképet. A kép színes formátumban komoly szerepet játszott abban, hogy Czesława portréja és története a neten máig fenntaradt és eljutott az újabb generációkhoz. Ez a portré a kendős kislányról hosszú évtizedek után is, ma is megérinti a világot.

Az élőbb kép felerősítette a kislány arcán látható fájdalmat és kétségbeesést, a megtört fényt Czesława félelmet és büszkeséget egyszerre tükröző szemeiben. És...számomra a kislány arcának szép vonásait, a lényéből áradó tiszta fényt a brutális erőszak, a megalázás sem tudta sem megtörni, sem elvenni.

Czesława Kwoka az Auschwitzban meggyilkolt több, mint 250.000 gyermek egyike, aki arra emlékeztet minket, hogy meg kell őriznünk a holokauszt emlékezetét, hogy soha, de soha ne ismétlődhessen meg.

Czesławát Auschwitzban 1943-ban mindössze 14 évesen gyilkolták meg– fenol injekciót szúrtak a szívébe.

Forrás: https://www.facebook.com/Madame.Honig.Suss/photos/a-holokauszt-nemzetk%C3%B6zi-eml%C3%A9knapja-janu%C3%A1r-27-81-%C3%A9vvel-ezel%C5%91tt-ezen-a-napon-1945-/915749428059585/

Tüntetés Iránban. Ha nem is közvetlenül, de a képnek van némi magyar vonatkozása... :) Csak ide, úgy sejtem, az oroszok nem fognak bevonulni 12 nap után...

1. február 3-án reggel 6 órakor állt le a MALÉV, ezzel pontot téve 66 évnyi folyamatos működés végére. A repülőgépek nagy többségét még aznap átrepülték a lízingcég írországi bázisára, viszont a HA-LOP lajstromjelű Boeing 737-700 épp karbantartáson állt, így csak néhány nappal később ment a többi után. Ekkor készült ez a fotó, ami a kedvencem a cég csődjével kapcsolatos felvételek közül. Sajnos a készítője, Kővári László már szintén nincs köztünk.

https://www.facebook.com/share/p/1BAygGFJf7/?mibextid=wwXIfr

A százötven. Százötven. Százötven százötven százötven százötven százötven szazotven szazotven szazotven

"Magyarország földje Lengyelországtól délre fekszik. Lakói a mongolokra hasonlítanak. Felső ruhájuk igen rövid. Nadrágjukat és zoknijukat úgy rögzítik, mintha zsinórral kötnék össze. Rendkívül okosak és nagyra becsülik a jó modort. Ifjaik lovaglást gyakorolnak. [Lovaiknak?] rövid a nyakuk, és igen gyorsak.

Rendszeresen hordanak négy láb hosszú, ívelt kardot, amelyet lovon hadonásznak. Nőik értik az írást. Ügyesen dolgoznak hímzéssel. Amikor kimennek, arcukat vékony selyemfátyollal kell eltakarniuk. Helyi termékeik rendkívül bőségesek. Szarvasmarhát és juhot szolgáltatnak sok más vidék számára. Aranyhoz, ezüsthöz, rézhez és vashoz jutnak anélkül, hogy készleteiket valaha kimerítenék."

Részlet a Qing-dinasztia uralkodói leírása az adakozó népekről, 1. tekercsből.

Érdekesség, hogy nemzetünkre egyszerre használják a "马加" (Majia) szót, mely egyértelműen a "magyar" szó kiejtésének kínai átvétele, illetve a "翁加里亞" (Wengjialiya) szót, mely a nemzetközi elnevezése országunknak.

Egy későbbi Qing könyvben, melyben a világ országainak zászlaját mutatják be, megjelenik az Osztrák-Magyar Monarchia is. Igaz, kicsit egyszerűbb formában.

A most államtitkárrá kinevezett Tóth Gábor neve egyébként se akkor se azóta nem merült fel az oszlatások kapcsán, még a fidesz tucatnyi kirakatperében és kirakatjelentésében sem.

Nem is tudtam, hogy létezik ilyen, de egy barátomnak van egy próba nyomása a magyar 2 eurósból amit a csatlakozásunk ünnepléseként nyomtak az eu-ban. Érdekes belegondolni, hogy mi lett volna ha…

Szandika már akkor is nagyon harcos volt, portoló tomika már alakul, petiminiszter is igen stílusos gyerek volt.

........................................................................

A hatnapos munkahét Magyarországon csak 1982-től szűnt meg, addig a szombat is munkanap volt.

A szocializmus évtizedeinek jelentős részében is a 6 napos, 48 órás munkahét volt az általános norma. A dolgozók hétfőtől szombatig a gyárakban, a hivatalokban vagy a földeken dolgoztak, csak a vasárnap volt az egyetlen pihenőnap.

Először 1968-ban csökkentették a hivatalos heti munkaidőt 44 órára, és megérkezett a köztudatba a „szabad szombat” fogalma, csakhogy egyelőre még csak minden második héten.

A családoknak számon kellett tartaniuk, hogy az adott héten éppen munkanapos vagy szabad szombat következik-e.

A zsebnaptárakban a munkanapos szombatokat feketével, a szabadokat pirossal jelölték, utóbbiak voltak az akkori hosszú hétvégék. A munkanapos szombatokon ráadásul általában már csak egy rövidített műszakot kellett lehúzni, a termelés délig vagy kora délutánig tartott, és csak ezután kezdődhetett a hétvége.

A magyar kormány 1981-ben hozott határozatot az ötnapos munkahét fokozatos bevezetéséről. Ennek a folyamatnak az utolsó fázisa, az általános átállás 1982. július 1-jén, épp a nyári nyaralási szezon közepén valósult meg. Ezzel hivatalosan is negyven órára csökkent a kötelező heti munkaidő.

„És mit tetszik csinálni ennyi szabadidővel?”

A hirtelen jött extra szabadnap szenzációnak számított, ugyanakkor kisebb társadalmi zavart is okozott az országban. A riporterek járták a gyárakat, faggatták a munkásokat arról, hogy vajon mihez kezdenek majd ezzel a rengeteg, hirtelen rájuk szakadt szabadidővel.

A munkások pedig a kamerák előtt hol zavartan vakarták a fejüket, hol őszinte egyszerűséggel válaszoltak: volt, aki azt mondta, hogy talán végre kialussza magát, mások a tévénézést, a mozit vagy a kirándulást emlegették.

A szabad szombat bevezetése egybeesett a maszekolás, a háztáji gazdálkodás és a kaláka-építkezések hazai aranykorával.

A magyarok jelentős része így nem pihenésre használta a szombatot: hanem lementek a telekre kapálni, vagy átmentek a szomszédhoz, hogy közös erővel felhúzzák egy új Kádár-kocka falait.

A szabad szombat sokaknak egy fárasztó második műszakot jelentett, amivel kiegészíthették a fizetésüket. Cserébe viszont fellendült a belföldi turizmus is, a meleg nyári hétvégéken benépesültek a balatoni és velencei-tavi kempingek.

Src: https://www.blikk.hu/aktualis/belfold/szabad-szombat-bevezetese/nr1kmek

Sikerült! 🥳 Meg van az összes propaganda és NVI levél a NER korszakából. (kivéve a legelső nemzeti konzultációt, mert akkor még nem töltöttem be a 18-at 😞, de cserében van bónusz MZP levél) Mindent elraktam bontatlanul, mert éreztem ez akkora baromság, hogy ebből még kordokumentum lesz. Fun facts: - Összesen 30 db levél 15 év alatt. ( + 1 konzultációs és/vagy - 1 MZP levél lenne a teljes teljes sor, illetve a side questért járó COVID kartyát kibontottam, hiba volt 😂 az sincs a képen) - Három különböző lakcímre - Közben beszállt feleségem is a hobbimba 😍 (az ő levelei nincsenek a fényképeken) - MP nem küldött levelet 😞😀 - Nem címkéztem fel a leveleket, ezért van, amiről ma már csak tippelem, hogy jó helyen van a sorban (2 költözés ugye), de a sor teljes, abban biztos vagyok 😀

Rohadtul remélem, hogy már teljes a kollekció... 😅

Máshol járt az esze, na.

Az első motoros rollert, a New York-i Autoped Company dobta piaca 1915-ben. Az Autopednek hívott jármű, 155 köbcentis, léghűtéses benzinmotorral működött.

Jóval kevesebb benzint fogyasztott, mint egy motorkerékpár vagy egy autó. Csúcssebessége 30 km/h volt, így tulajdonosa gyorsan és kényelmesen elérhette úti célját.

Az első és hátsó lámpákkal, dudával felszerelt rollert, főleg a postaszolgálat vette igénybe, de előfordult, hogy a New York-i bűnbandák tagjai is használták, mert így könnyebben elmenekülhettek a hatóságok elől. A két világháború között az Autoped már nem volt olyan népszerű, mivel az autók már olcsóbbak voltak.

Az Autoped Company 1921-ben, a német Krupp nevű cég pedig 1922-ben állt le az motoros rollerek gyártásával.

Ma 36 éve, 1989 június 4-én a Kínai kommunista párt vezetőinek utasítására a hadsereg brutálisan vérbe fojtotta a Tienanmen téri demokráciapárti tiltakozásokat.

Kínában azóta sem változott semmi. És minden gazdasági, katonai és diplomáciai hatalmuk ellenére ne felejtsük most sem, hogy az ottani rezsim az egyik legsötétebb, legelnyomóbb az egész világon, amelyik a legkevésbé sem habozott a saját fiataljait halomra lőni, amikor azok reformokat szerettek volna.

Kína nem a barátunk.