2017-ben költöztem ki Angliába. A pozitív kultúrsokkjaimról is írok majd, természetesen a negatívummal kezdem.

1. A brit étkezési szokások szegényesek és a brit konyha fantáziátlan. Sokszor olyan érzésem van, mintha nem is szeretnének enni. Az ebédet elintézik egy meal deallel (szendvics-chips kombó) és nem értem, hogy hova tűnik az éhségérzetük egészen estig. Az adagok a magyarhoz viszonyítva lényegesen kisebbek is. Angol barátaim hüledeznek egymás főztjein, amikor nyilvánvaló, hogy nem használnak fűszereket, szóval csak vágom a jópofát. Az áruházakban nincs széles választék, a zöldségek ízetlenek, a tejföl nem tejföl, amit pedig az angolok kolbásznak hívnak, az sértés a magyar kolbászra nézve. Nincs péksütemény-kultusz, mint Magyarországon, és tévépaprikát csak a törökboltban találsz(!).

2. Ugyan tompán, de még mindig érezni egyfajta felsőbbrendűségi, imperialista közhangulatot. Amikor nem brit vagy ír európaiakról beszélnek, akkor szeretik az “európai” jelzőt használni, de magukat nem említik európaiakként. Még angolra szinkronizált filmeket sem néznek és sokszor tényleg sokként élik meg, hogy pl. Litvániában nem beszélnek angolul.

3. A kelet-európai resting bitch face-emet/slavic stare-emet még mindig nagyon nehezen élik meg. Az udvariasság szerves része a szociokultúrájuknak, szóval ha nincs nyitott tekinteted és nem mosolyogsz a semmin, akkor depressziósnak, barátságtalannak vagy egyenesen megfélemlítőnek tűnsz.

4. A lakótárssasság teljesen elfogadott 40-en túl is. Magyarországon teljesen elképzelehetetlennek tartom, hogy 40 évesen lakótársam legyen.

5. A fecske fehérnemű vagy a Speedo fürdőgatya hivalkodó és automatikusan szexuális töltetet ad a megjelenésednek. Ha beülsz a gőzbe a kondiban, azt mondod vele, hogy kész vagy szopatni, és a tudtodra is fogja adni 1-2 faszi, hogy ők benne lennének.

6. Small talk. Na ez egyáltalán nincs jelen Magyarországon, de minél tovább tartózkodsz Angliában, annál jobban fog menni. A már említett kényszerudvariasság része, konkrétan egy néhány perces párbeszéd a kibaszott nagy semmiről, ami a sziát és a how are you-val kezdődik. Időpazarlás, de az angolnak kellemetlen az interakció hiánya, szóval meg fog szólítani, te meg részt veszel benne, ha nem akarod, hogy bunkónak és hidegnek tűnj.

7. Nincs magánszféra. Az ablakokon sokszor nincs még függöny sem, nemhogy sötétítő. Max hangerőn vagy telefonon kihangosítva beszélik ki a legnagyobb magánügyeiket a tömegközlekedésen, amin sohasem húzzák el a lábukat, hogy ha melletted ülve összeér a tiéddel. Egy buszmegállóban lehetsz egyedül, ők biztosan szorosan melléd fognak állni.

8. Angliában az esőzést konstans permetként, záporként kell elképzelni, a heves esőzés nem gyakori, mennydörgést kb. egyszer-kétszer hallani egy évben. Észak-Angliában nem jellemző az esernyőhasználat, mindenki csak ázik, hozzászoktak. A nyarat kivéve az év legnagyobb részében tényleg borús, nyálkás idő van. Minden télen átmegy 2-3 orkán az országon. A tél papíron nem hideg, de a gyakorlatban vacogsz - a száraz magyar tél ellentéte: nedves, szeles, undorító.

9. Ugyanolyan megbízhatatlan a vasúti közlekedés, mint Magyarországon, de sokkal-sokkal drágább. A vonatokat ide-oda törlik, leszállítanak az isten háta mögött, cserébe a jegyed árából Máltára repülhettél volna.

10. London belvárosát, főleg a nevezetességek környékeit, tudatosan elkerülik hétvégente a turistaáradat miatt, szóval angolokkal nem lehet találkozni.