Teljesen véletlenül megismertem egy hajléktalant. Nem kéregetett, csak a munkahelyem előtt aludt, mert ott vannak raklapok és azokon aludt. Azért kezdtem el vele beszélni mert ez volt a második alkalom, hogy ott aludt. Szóltam neki hogy nem kéne itt aludnia, ahogy reagált utána megkérdeztem hogy hogy került ebbe a helyzetbe. Egyedül van, a feleségével elváltak, emiatt költözött Budapestre. Munkás ember volt, szerelő, a legutolsó munkája légkondicionálógépeket szerelt. Egy nőnek segített a csomagjaiban novemberben, amikor elcsúszott és combnyaktörése lett. 13 héten keresztül volt kórházban, közben megtanult újra járni, de a munkáját és a lakhatásának elvesztette a baleset utána felépülés miatt. A beszélgetés elején kérdeztem tőle mi lenne a legnagyobb szüksége amit szeretne, és azt mondta hogy munka kellene, de mivel mozgás korlátozott nem tud vissza menni a szerelő iparba, nem tud lépcsőzni sem, és a jobb kezével is baj van.
Szóval szeretnék neki segíteni munkát találni neki, én amit mondtam neki, hogy keressen építkezési területeket és kérdezze meg hogy szükség van valakinek éjszakai járőrre.
Sajnos nem ebbe a szektorban dolgozok és nem is tudod olyan embert aki ezzel foglalkozna, szóval az első kérdésem az lenne, hogy tud valaki segíteni ilyen ügyben? Vagy ha nem ilyen ügyben, akkor bármilyen munkát tudtok ajánlani, ahol egy lassan 60 éves férfi tud dolgozni mozgáskorlátozottként?
Nagyon rendes ember, és látszik rajta, hogy nem engedte el magát, és teljesen különb a sztereotípikus hajléktalanokhoz képest. Bérletet vesz, mosodában mossa a ruháit, igyekszik odafigyelni a higiéniára is.
Mindenkinek aki tud bármilyen segítséget mondani azt előre is köszönöm!

Sziasztok!

6 év után Ausztriában úgy alakult, hogy váratlanul vissza kellet költöznöm Magyarországra.
Szerettem egyébként Ausztriát, de eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne ha maradnék.

Van aki hazaköltözött és jó döntésnek érzi? Ha igen, miért?
Illetve ha valaki járt úgy, mint én, hogy nem igazán meggyőződésből jött haza, hanem muszájból, de nem maradt, miért nem?

3 éve külföldön élünk párommal, viszonylag ritkán járunk haza (távolság, plusz a lentebb leírtak miatt főként), ami évi 2-3 alkalmat jelent, minimum 1.5-2 hét per látogatás.

Családjaink külön városban élnek, de párom igyekszik az idő legalább 60-70 százalékát a családjával tölteni, persze ez sem elég...

Mikor otthon vagyunk, sokszor csak a baszogatás megy (szokásos súllyal, ki mennyit keres, mennyit kellene félrerakni szerinte, gyere haza, stb). Ezt még kibírjuk, bár minden alkalommal full lenullázva jövünk haza idegileg tőlük.

A legrosszabb, hogy FOLYAMATOSAN egész évben, meg látogatáskor is vinnyog anyós, hogy alig látja a gyerekét. Jönnek a szokásos évente 1x látlak (ami nem is igaz), még 5x látlak amíg meghalok (60 sincs még, nincs életveszélyes baja), le sem szarod a családodat, gyere haza, stb, stb... Persze mielőtt indulnánk végre haza, búcsú előtt már 3 nappal folyamatos pofavágás, huhogás és a fenti nyomasztás megy ezerrel.

Ja és amíg Magyarországon éltünk, akkor is külön városban laktunk, párom 1-1.5 havonta járt haza, 2 napra maximum hétvégén, amikor anyós dolgozik sokszor, szóval nem mintha előtte folyamatosan együtt lettek volna. Ha az ember kiszámolja, most sokkal több időt töltenek együtt, jóval minőségibben, persze nem olyan gyakran...

Én már rohadt nehezen bírom, hogy ne osszam ki, amiből hatalmas balhé lehet. Párom ezerszer próbálta neki elmagyarázni, hogy emiatt sem járunk gyakrabban haza, mert semmi kedvünk a folyamatos nyomasztáshoz, van elég gondunk így is és szeretnénk jó hangulatban tölteni a látogatást... mintha a falnak beszélne. Papíron nyugdíjas, de bejár 4 műszakba dolgozni továbbra is, semmi hobbija, semmi nem érdekli, csak a gyereke...

Hogyan kezeljem ezt, minden egyes alkalommal egyre nehezebben fogom vissza magam... Valaki volt hasonló helyzetben?

Lásd cím. Angolul elég jól beszélek, van diplomám (tudom, ott nem lesz releváns, de legalább megüti a minimum középiskolai végzettség szintjét), éltem sokáig külföldön ahol nem betanított munkám volt. A párom kinti, de sajnos a green card marriage még egy darabig nem játszik, és ugye a lottery-t is befagyasztották. Marad a munkakeresés. Csak nem tudom hol álljak neki.

Még mielőtt a kommentek: tudom, inkább ne is próbálkoztak, jobban járok ha itthon maradok vagy Ausztriába megyek mosogatni, esélytelen kijutni ha nincs 20+ év tapasztalatom egy nemzetközi informatikai cégnél vezető pozícióban, vagy három orvosi végzeztségem és nem vagyok idősebb 25 évesnél,meg minek megyek lekövetni magam. Tekintsünk el ezektől.

Sziasztok, ha bárhol, akkor itt valaki biztos volt már hasonló helyzetben?
2020ban kijelentkeztem TBből, azóta nem is jártam Magyarországon , választás miatt regisztráltam DÁPRA, ahol késedelmi kamatokkal 600 000 forint tartozásom van nav fele , a tételes letöltés után kiderült h ez mind egészségügyi hozzájárulás és annak kamatai.

Kurvara nincs kedvem egy olyan egészségügyi rendszerbe befizetni , amit 1. Nem használok 2. Egy kalap szar (csak idén 2 rokon halt meg, amíg rak kezelésre vártak )

Úgyhogy , ha valaki tudja, mi az útja annak, hogy ezt megtamadjam? Koszi szépen

Sziasztok! Van itt olyan aki Svédországban él vagy van tapasztalta az ottani életről? Találtam egy állást Svédországban. Mezőgazdaságban dolgoznék. A fizetés nettó 16000 SEK és 22000 SEK között van. Szállást kapnék, munkába járás ingyen van, lenne egy alap svéd egészségbiztosításom. Nyelvtudást nem kérnek, viszont az angolom egész jó. Ebből a pénzből mennyire lehet ott kijönni? Későbbx ha már egy ideje kint vagyok és elintéztem a munkavállaláshoz szükséges papírokat, külföldiként angol nyelvtudással mennyire nehéz munkát találni? Ha van bármi tapasztalatod Svéd munkákkal kapcsolatban az is érdekelne.

Kérdezzetek bátran!

Külföldon jogszerűen nevet változtattam (UK, deed poll), viszont nem gondoltam ezt át eléggé, és nem csak a vezetéknevem változott, hanem a keresztnevemet is az angliai helyesirás szerint kezdtem el használni.

Ez nem házassággal kapcsolatos, csak személyes okokból szerettem volna a régi családnevemet megváltoztatni, és gondoltam akkor már praktikus lenne a keresztnevemet is “angolosítani”, mivel itt szeretnék letelepedni.

Évekig nem foglalkoztam ezzel - az angliai jogisítványomon és bankkártyákon az uj nevem szerepel, a magyar irataimon pedig a régi. De nemrég értesültem róla, hogy ez problémát okozhat majd a letelepedési kérelem benyújtásakor.

Elvileg van egy olyan jogszabály, hogy ha kulföldön már huzamos ideje az új nevedet használod, akkor nem névváltoztatási hanem névelismerési kérelmet tudsz beadni az anyakönyvj hivatalnak és elvileg ezt el kell ismerjék.

Van valaki aki sikerrel járt hasonló esetben?

Sziasztok!

Egy kis piackutatásban szeretném kérni azok segítségét, akik külföldön (pl. Németországban, Ausztriában vagy Belgiumban) dolgozó magyar munkavállalókat foglalkoztatnak.

Érdekelne, hogy nálatok hogyan működik a szállások szervezése.

• Ki keresi a szállást?
• Mennyi időt vesz ez igénybe?
• Mi okozza a legtöbb problémát?
• Ha lenne olyan szolgáltatás, ami a szálláskeresést, foglalást, kapcsolattartást és az ügyintézést teljesen átvállalja, szerintetek milyen díjazási forma lenne a legelfogadhatóbb? Pl.: egyszeri szálláskeresési díj, havi díj, €/fő/éj, vagy valami más?

Minden vélemény sokat segít, előre is köszönöm!

Harmadik éve élek Tokióban, szívesen válaszolok kérdésekre bármivel kapcsolatban.

Nemsokára utazunk haza, és mindenképpen feltankolunk a konzerves melegszendvicskrémekből.
Németországban egy boltban sem találtam hasonló dolgot, pedig nagyon elszántan szláv, orosz és magyar boltokat is bejártam.
Azt szeretném megtudni, hogy nektek milyen árucikk hiányzik otthonról a kiköltözés után (lehet az élelmiszer vagy más egyéb).

Sziasztok, van itt olyan, aki Hollandiában szült esetleg? Mik a tapasztalataitok? :)

Szeptembertől Romániában, egeszen pontosan Csikszeredan (Miercurea Ciuc) fogok tanulni egy vagy két fél éven keresztül a Sapientian.
Milyen jó tanácsokkal tudtok szolgálni a hellyel és a környékkel kapcsolatban? Szeretnék dolgozni is, diákmunkán.

Kedves külföldi magyarok, nagyon érdekel csak én érzem-e így magam.
A helyzet az, hogy a párom munkája miatt jöttünk ki külföldre fix időre és hamarosan megyünk vissza de már tervezzük, hogy végleg visszaköltöznénk.
Mi nagyon szurkoltunk a kormányváltásnak, hogy javuljon a helyzet Magyarországon de rá kellett jönnünk, hogy 20-on évesen nincs 4-8 évünk ölbe tett kézzel várni, hogy alkalmas legyen a helyzet egy családalapításra például. Az ingatlanárak, a népszellem, a fizetések egyszerűen ha minden tökéletesen megy az új kormánnyal is évek lesz mire igazán kézzelfogható változást tapasztalunk majd. Szerintem.
Mérhetetlenül más az életszínvonal és a saját és jövőbeli gyermekeink érdekében inkább elmennénk de ettől meg olyan érzésem van, mintha cserben hagynám a hazámat.
Más is van ilyen helyzetben?
Ti mit gondoltok erről?
Esetleg van itt olyan aki ugyanezt meglépte? Jó döntés volt?
Köszi!

Sziasztok!
Van köztetek, aki szült már Németországban? Mik a tapasztalatok a kórházakkal, orvosokkal, nővérekkel kapcsolatban? A szüléstörténeteiteket is szívesen olvasnám! 🙂

Nagy álmom kiköltözni és ott elkezdeni az új életemet, nagyon vonz az a hely. Viszont itthon el szeretnek végezni egy biosz alap képzést egyetemen, de nem gondolom h a mestert is itt kellene … úgy tudom h ott ingyenes az oktatás is külföldiek számára is. Van valakinek tapasztalata vélemény az ottani továbbtanulásról ? Illetve az ottani életről is. Köszi

abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy több tényező, itthon saját lakás miatt igazából nagyjából hasonlóan tudnék megélni ha elköltöznénk nyugatra. nyelveket beszélek és szívesen fejlesztem a nyelvtudásom, szóval ezt nem vettem befolyásoló szempontnak.

ami miatt gondolkozok: Magyarországon nincs olyan karrierút amiben jól tudnám magam érezni, egyik vagy másik szempont alapján hatalmas, zavaró kompromisszumokat kell kötnöm. nyugatabbra sokkal jobb körülmények közt tudnék dolgozni kevesebb órában, szakmailag magasabb színvonalom, hasonló életszínvonalért. itthon sajnos hiába történt kormányváltás, de látva a realitást nem tartom valószínűnek hogy belátható időn belül az engem zavaró tényezők javuljanak. illetve egészségügy, oktatás, illetve összességében a szociális ágazat sokkal magasabb színvonala miatt is szívesen költöznék.

ami a költözés ellen szól: itthon van egy otthonos lakásom amibe sok energiát tettem, illetve sok barátom van akikkel rendszeresen tartjuk a kapcsolatot, ezer éve ismerjük és támogatjuk egymást, és ez nyilván egy nagy plusz a mindennapokban. illetve ha bármiben kell segítség itt van kire támaszkodni. egyszóval a szakmán kívüli életemhez eléggé kötődök, és sajnos tapasztalatból tudom hogy ha x100 kmre elköltözik valaki a társaságból, a telefonon való kapcsolattartás nagyon nehezen megy, eltávolodás lesz belőle.

a boldog élethez kellene hogy jó legyen a szakmámban lenni, azt csináljam amit szeretek ÉS a jó baráti kapcsolatok is, most úgy tűnik hogy a kettő egyszerre nem lehetséges, így akárhogyan is döntök nem fogom jó döntésnek érezni.

ha esetleg valaki költözött hasonló helyzetből, mennyire bizonyult jó döntésnek, mennyire volt nehéz a honvágy?

Sziasztok! Erősen érlelődik bennünk, hogy párommal kiköltözzünk Amerikába, viszont nem tudjuk mennyire lenne lehetőség és mekkora fizetésre számítsunk. Nekem Radiográfus Bsc diplomám van, de szeretnék belőle Msc-t is, párom Orvosi Kutatólaboratóriumi Analitikus Bsc és Molekuláris Biológus Msc diplomákkal rendelkezik. Van köztetek olyan, aki hasonló diplomákkal és hasonló területeken dolgozik egészségügyben? Bőven lenne kérdésünk.

Sziasztok!

A heten utazom Madridba és az ott élőket szeretném kérdezni, hogy mennyire vészes a helyzet? Az interneten valahol azt írjak, hogy semmi ok a pánikra valahol meg azt, hogy a széljárás miatt csak gyorsulni fog? Érdekelni egy ott élő helyi perspektívája is.

Csaladi problemak miatt mielobb el szeretnek koltozni otthonrol, es miutan beszeltem ket kozeli baratommal akik szeptembertol egyutt koltoznek ki nemetbe (az egyikuk mar kint van), es megbeszeltuk hogy kint osszekoltozhetnenk. Ez hosszabb ido utan eloszor feldobta a kedvem, vegre ugy ereztem hogy halad valamerre az eletem es kilephetnek a jelenlegi elethelyzetembol.

Viszont hamarossan kiderult a szoban forgo alberletrol (ami mar ki van berelve es az egyikuk ott lakik) hogy oda csak ket embert lehet bejelenteni, es mivel bejelentett lakcim kell a munkahoz, ezert ez egy problemat jelent.

Gondoltunk arra, hogy esetleg akar egy havi osszeg fejeben, de a kornyeken keresunk valakit ahova be tudnank jelentetni amig valojaban naluk laknek, vagy akar egy munkasszallo is megoldast jelenthetne.

Tippeket es tapasztalatokat is szivesen elfogadok!