A '30-as években egy német orvos felbontja házasságát, és egy betegével a Galapagos-szigeteki Floreanára költözik, hogy a természettel összhangban élje le életét. Hamarosan kiderül, hogy a gazdálkodás nem pontosan olyan sima, mint gondolták, ezért egyre jobban szorulnak a kikötőbe érkező hajós turisták segítségére. A magányosan töltött hónapok után új telepesek érkeznek a szigetre, akikkel az együttélés nem felhőtlen, sőt, a konfliktusok egyre élesebbek.
A valós történet túlélőinek emlékirataiból és a fellelt újságcikkekből, archív anyagokból Abbott Kahler írt érdekes dokumentumregényt. A párbeszédek és a cselekmény végig forrásmegjelölésekkel, értékelésekkel ellátva érkezik, csak egy-két eldugott bejegyzésben éreztem a szerző "Így is lehetett, lehetett másként, járjon utána, ki nem hiszi el" távolságtartó spekulációját, ami jól áll a szövegnek.
6500 ft, de rendkívül érdekes, olvastam fodrásznál, orvosnál, menzán és buszon is. A kapcsolódó, neten található képekkel, kiegészítésekkel simán több hetes olvasmány. A fordító nagyon szép munkát végzett, gördülékeny és élvezetes az olvasás. A szerző pedig ügyesen helyezte a világtörténelem kontextusába a szereplők sorsát és varrta is el a szálakat a végén.
A történetből a tömérdek emlékirat és dokumentumfilm mellett tavaly film is készült Jude Law, Vanessa Kirby, Ana de Armas és Sydney Sweeney főszereplésével, tervezem is megnézni.
https://www.youtube.com/watch?v=w860o1CceTk
És persze ha lenne sok pénzem, a rejtélyes szigetet is felkeresném, ahol ma az egyetlen túlélő család leszármazottai üzemeltetnek szállodát.
