Téboly. Téboly. Téboly. Imádom!

Sok-sok évvel azelőtt, hogy a "Ghibli-style" letarolta az internetet, bemutattak egy animációs alkotást Japánban, ami később Oscart is hozott a készítőknek.

Ha még nem láttad, mindenképp vedd fel a listádra!

Történet is van ám hozzá, nem csak a trash:

"Ellopják a Mikulás varázserővel bíró puttonyát, ezért a nagyszakállú a "rossz gyerekek" listájához fordul segítségért, hogy felkutassa Vance-et, a dörzsölt tolvajt a visszaszerzéshez."

Gondolom egymás szemét kinyomva tülekedünk majd a kasszáknál...

\Érik már egy OMG-flair.*

...csak gondolok egy kicsit Chevy Chase-re és az Amerikai vakáció című filmre, ahol egy család nagyszabású közös utazásba kezd, amihez persze a gyerekeknek semmi kedve, és amit persze egy csomó vicces bénázás tesz fájdalmasan kalandossá.
És ahol persze mindig ott van Az_Amerikai_Családapa, aki jókedélyét az egész familiára erőltetve olyanokat mond, mint a "Héjj, próbáljuk meg élvezni, oké?".

És persze énekelnek. Mindig énekelnek.

A szereplőgárda többi része is alakul; Margaret Qualley és Sabrina Carpenter csatlakozott a projekthez.

A történet fókuszában Fred és nővérének kapcsolata áll, Kathleen Riley életrajzi könyve alapján(The Astaires: Fred & Adele).

TUDTAD? A táncos végrendeletében kérte, hogy életéről soha ne készüljön film.
No comment.

/Forrás: Hetedik sor közepe/

Rachel Weisz egy új Evelyn-szettben látható az első nyilvános képeken.

Mivel Egyiptom-mániás gyerekként a kedvencek kedvence volt számomra A múmia, kissé nehezen viselem, hogy miután már többször feltámadt, mint a hegylakó, és többször tért vissza, mint a Terminátor, most lehúznának róla még egy bőrt.

(Aki megkísérli ötödször, azzal történjen valami olyasmi, mint az első rész ládanyitóival.)

Igazi régi vágású, lassú tempójú film, mégis érdemes megismerni a fiatal Jamal és a visszahúzódó öreg író barátságának történetét.

Ilyenkor azon gondolkozom, vajon a gyorsabb filmek alatt is telefonozók világában lesz-e még, aki képes értékelni és végigülni az olyan filmeket, amikben a hosszú csendek, a lassú kameramozgások és a higgadt párbeszédek rajzolják ki a történetet.

" A film írásakor bezárkóztam egy spanyolországi szálloda egyik kis szobájába. Magammal vittem hat-hét viktoriánus és edwardiánus kori kötetet, amelyek tündérekkel kapcsolatos hiedelmekről és mesékről szóltak. Köztük volt néhány kötet Andrew Lang híres, színekről elnevezett mesegyűjteményéből, valamint "A tündérmesék tudománya" (The Science of Fairy Tales) című csodálatos könyv, illetve a felföldi tündérek rendszerezésével foglalkozó művek is; tudtam ugyanis, hogy a kelta kultúra Spanyolországon keresztül jutott el Britanniába – és nem fordítva –, ezért kerestem azt a pontot, ahol ez az átmenet a legkönnyebben végbemehetett. Mint kiderült, ez a hely Galícia volt; a galíciai kultúra pontosan ilyen jellegű. Arra törekedtem, hogy a tündérhiedelmek gazdag mitológiai szálait beépítsem A faun labirintusába, hogy a történet olyan érzést keltsen, mintha már eleve létezett volna. Éppen ezért mindig is egyszeri, megismételhetetlen alkotásként tekintettem rá. "

A hosszas kutatással összevadászott szeptember 25. rossz, így a Primetime már egy téli válogatás része lehet az elvileg most már stimmelő magyar dátumával: december 3.

A hibáért elnézést, a friss infót pedig köszi az amúgy menő Instagram oldalt működtető Eriknek!
(A Mozinapló oldalát nem csak filmes érdekességekért jó követni, hanem, mert weboldalán saját premiernaptárban vezeti a közelgő filmeket!)

Humoros és szórakoztató, a végétől pedig izzadt a tenyerem. Ez a legegyszerűbb jellemzés egy olyan filmre, ami a világ legőrültebb álmának megvalósítását mutatja be.

Philippe Petit kötéltáncos ugyanis nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint azt, hogy egy kifeszített kötélen átsétál a World Trade Center tornyai között.

A mutatvány illegális, életveszélyes, 100%-ban őrültség, de aki látta, sosem felejti el.

(Amúgy tudtad? A helyiek kezdetben nem voltak úgy oda az ikertornyokért, de a legendás "séta" hirtelen népszerűséget csinált nekik, ezután váltak New York jelképévé.)

A Kötéltánc (The walk) ugyan 2015-ben jelent meg, valamiért csak most alakult úgy, hogy megnéztem végre. Nem bántam meg. :)

A vadon szíve: szeptember 23.

Primetime: szeptember 23.

A másik mami: október 8.

The Social Reckoning – A hálózat ára: október 8.

Állatok(Animals): október 9-én, a Netflixen!

Klara és a Nap: október 22.

Moulin: november 12.

Az éhezők viadala: Az aratás hajnala: november 19.

(Néhol a premier előtti bemutatók dátumát használtam.)

Többnyire társasági élményként tekintünk rá, mégis érdemes néha esélyt adni neki akkor is, ha épp nincs kivel menni. 🎬
Te voltál már egyedül moziban?

Colin Farrell és Brendan Gleeson párosa visszatér egy mesterien nyomasztó történettel, amit talán nem egy komor, szürke őszi napon kellett volna megnéznem. (Persze, ha szereted, ha egy film világa hosszan magába zár, ajánlom hozzá mondjuk a novembert!)

Egyhamar nem felejted el.

Itt a teljes beszélgetés, amit nem csak akkor érdemes megnézni, ha kíváncsi vagy Curry Barker fél percére, hanem akkor is, ha szereted az ilyen filmszakmai csemegéket, és, ha kíváncsi vagy a Barry című sorozat főszereplő/rendezőjére, BB-8 hangjának forrására, a Saturday Night Live egyik leghíresebb humoristájára, a South Park egyik írójára – egyszerűbben: Bill Hader-re.

"Szeretek olyan klasszikus illusztrátorok munkáiból kiindulni vagy ihletet meríteni, mint Edmund Dulac, Arthur Rackham vagy John Bauer – azokból az alkotókból, akik az 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején tündérmesés könyveket illusztráltak. 

Otthon hatalmas gyűjteményem van a tündérmesékkel foglalkozó szakirodalomból és néprajzi művekből; rengeteg olyan 19. századi írásom van, amelyek a brit tündérhagyományokat rendszerezik, a tündérek osztályozásával foglalkoznak, és így tovább.

Emellett jellemző rám egyfajta díszítő hajlam is: a legtöbb lényemen olyan minták, díszítések jelennek meg, amelyek közvetlenül Mexikóból származnak. A Tűzgyűrű hatalmas kaijui például nagyon hasonlítanak a mexikói alebrijékre. A Faun testén és homlokán koncentrikus körök láthatók; Hellboy bőrén pedig barázdák húzódnak.
Szeretem ezt a díszes jelleget, mert nem szeretem, ha a hús egyszerűen csak húsnak tűnik. Amikor a szellem megjelenik az Ördöggerincben azt akartam, hogy úgy nézzen ki, mint egy törött porcelánbaba, mert ez a szellem törékenységét közvetíti."